Hogyan állok én a változással?

Munka után hazafelé arról beszélgetünk, hogy Klárikát rá kell venni a változásra. Az nem lehet, hogy már egy fél éve ott ül az irodában, és még mindig nem képes önállóan semmire. Nem mer egyedül dönteni. Még a telefont sem veszi fel szívesen. Csináljon végre valamit. Félóránként kávézni bezzeg van ideje. Hát szedje össze magát. Vegye fel végre a tempót. Változtatnia kell a hozzáállásán. De hát Klárika már csak ilyen, mondjuk ki végül.

A húgomat nem érdekli semmi. Ezen változtatnia kell, ez így nem mehet tovább. A kosárlabdát abbahagyta, úszni már nem jár. Unja. Hát mi lesz ebből a gyerekből? Egész nap tévét néz. Ki sem mozdul a lakásból. Kezdjen végre magával valamit! Legalább az angol adókat nézné. Vegye már észre magát! Ez így nem mehet tovább. Itt valamit lépni kell.

Ismerős monológok, ugye? Mindannyian hallottunk már ilyeneket, sőt a legtöbben magunk is hajlamosak vagyunk tisztán látni: mit, hogyan kellene tennie a másiknak, és mikor min kellene változtatnia. Kívülről nézve tisztán látszik, mikor miben hibáznak a környezetünkben élők, és legtöbben igen bölcsnek bizonyulunk, ha más életének rendezéséről van szó.  

De vagyunk ilyen vitézek a saját csatáinkban is?

Tegyük fel, van egy álmom: szeretnék megtanulni dobolni, de eddig még nem szántam rá magam. Nem is lenne rá időm. Szeretnék újra eljárni úszni. De mindig olyan fáradt vagyok! Jó lenne munkahelyet váltani. Csak most nincs időm állásinterjúkra járni. Ha magunkról van szó, már sokkal engedékenyebbek, megértőbbek vagyunk.

És milyen jók vagyunk az álmodozásban! De vajon vagyunk elég tudatosak ahhoz, hogy az álmainkat célokra váltsuk? És vagyunk elég következetesek ahhoz, hogy hogy naponta tegyünk is a céljainkért? Egyáltalán, hogyan ismerjük fel a jó célt?

Sokan félnek elmozdulni az álmaik irányába, mert az változtatással jár. A változtatástól pedig mindannyian ösztönösen félünk, mert az valami újat, bizonytalant jelent. Új, szokatlan helyzetekbe kerülhetünk, ahol nem cselekedhetünk rutinosan, és sokszor még a kényelmünket is fel kell adjuk. A változás olyan, mint belépni egy homályos, idegen szobába. Mint térkép nélkül elindulni egy ismeretlen vidéken.

Érdemes megismerni, és tudatosan kezelni a félelmeinket. Érdemes elgondolkodni: Félek. De mihez akarok kezdeni ezzel a félelemmel? Hagyom, hogy meggátoljon a céljaim elérésében? Vagy erőt veszek magamon, tudatosítom magamban, hogy félek, és ezzel együtt nekivágok?

Félelmetes kihívást látok a változásban, hogy izgalmas lehetőséget? A félelmeim irányítanak, vagy az akaratom? Hogyan állok én a változással?