Where did the see captain disappear?

In our previous post we wanted to find out how we are dealing with changes happening in our everyday life. Do we see a reviving and exciting opportunity in changes or we rather consider them a threatening source of danger? We were wondering whether we realize when we need a change in our life, or instead we have ready solutions for our family members and colleagues.

However, we can only change something if we actively take part in shaping our matters and our fate. It sounds good but the realization is not that easy. It is much more convenient to let routine and comfort rule our everyday life. We are powerlessly floating with the flood as a prisoner of the circumstances. Whatever will be, will be – as it is said –, and we continue tumbling on the waves of fate as a ship left behind among the waves.

But where did the sea captain disappear?

During coaching we use metaphors. If we imagine that our life is a boat, what kind of boat do we see? Where and how fast is it going, who are on board and last but not least, who is at the steering wheel?

As a thoughtful adult we might feel tempted to immediately come up with an answer: Me, of course!

It is worth examining though if this is really the truth. Fine, I am on the ship as well, but is it really me who is steering it? Is it really me who is paying attention to the sea, who is signalling, is it me who decides when to release and furl the sail? Do I see the map in front of me, do I pay attention to where I want to get to? Am I going anywhere at all?

It might be that I am indeed the captain, but my boat has been standing still for quite some time. I cast the anchor in a smooth bay, I am watching the waves all day long and I am waiting for the sunset.

It is also possible that my boat is moving forward but I am not the one steering it. Somebody perhaps took over the steering, explained to me why it is better for everybody and I am only assisting during the journey. It is obviously more comfortable that I do not have to stand next to the steering wheel, I do not have to pay attention to the gadgets and hold the field all day long in the storm, not to mention worrying about getting lost.

During a coaching session we can look into the type of behaviour that is the most typical for us among the four types listed below.

A passive person feels during his whole life – as a result of his upbringing or perhaps due to his inherited personal characteristics – that it is better if he remains quiet and does not chip on the flow of events. Not even if it concerns his own matters. The motto is: least said soonest mended.

An aggressive person does everything to achieve his goals. He wants to control and manage everything, he pays no regard to his environment.

A person behaving manipulatively is tempted to hide his true feelings and is trying to influence his environment in favour of his own interests.

The fourth type of behaviour is assertiveness. An assertive person accepts himself and his environment as well. His objective is to enforce his interests, achieve his goals but at the same time he takes into account the needs of the people around him. He is not afraid to ask questions and to communicate openly.

An assertive sea captain is self-confidently and steadily holding on to the steering wheel. He is aware of what the ship is capable of and realizes his own role. He takes responsibility for not causing any harm to the freight and the passengers. He is aware of the route and handles the occurring challenges in a calm way.

However, assertive behaviour can trigger displeasure in many cases. A lot of people are only dreaming during their whole life about doing what they would really want to do. At the same time they consider those people self-centred who bend the task to manage their own fate, realize their own desires and they do something to fulfil them.

We have to realize that if we would like to ensure the well-being of our environment then first we have to feel level-headed. First I have to charge my batteries, if later on I want to be able to uplift my environment with love, understanding and energy.

Think about the main scenes of our life and analyse how assertive we are in different situations. Formulate our interests and examine how we can enforce them. What are the interests of the people living around us? How are those interests related to ours? The assertive behaviour can be learnt and practiced.

Start the process with a small step. Start it today. Make one step each day towards the steering wheel.

How do I deal with change?

On the way home from work we were discussing that we should convince Klári to change certain things. It is impossible that she has been sitting in the office for half a year now and she still cannot do anything on her own. She is afraid to make decisions alone. She even picks up the phone only reluctantly. Finally she should do something! 

Nevertheless, she has time to have a coffee every half an hour. She should pull herself together. She should follow the rhythm. She should change her attitude. But this is just how Klári is – as we finally acknowledge.

My sister does not care about anything. She should change it, it cannot go on like this. She stopped playing basketball and she does not go swimming anymore either. She is bored with it. What will this child be? She is watching TV all day long. She does not even leave the apartment. She should start doing something! At least she would be watching the English language channels. She should realize what she is doing! It cannot go on like this. Something has to be done here.

These monologues sound similar, right? We all heard these things before, even more most of us tend to see things clearly: how others should do certain things and what and when they should change. As an outsider it is obvious to us when people around us make mistakes and most of us seem to be very wise when it comes to organizing other people's lives.

But are we so smart when it comes to our own fights?

Let's suppose that I have a dream: I would like to learn to play the drums but I have not started it yet. I would not have time for it. I would like to go swimming again. But I am always so tired! It would be nice to find a new job. But at the moment I do not have time to go to job interviews. When it is about us we are immediately much more forgiving and understanding.

And how good we are when it comes to daydreaming! But are we conscious enough to turn our dreams into reality? And are we self-consistent enough to do something every day in order to achieve our dreams? How do we recognize a good aim at all?

Many people are afraid to move towards their dreams as it means change. Subconsciously we are all afraid of change as it means something new, something unstable. We can find ourselves in new, unfamiliar situations where we cannot rely on our routines and quite often we also have to give up our comfort. Change is like walking into a shady, strange room. It is like to start walking at an unknown place without a map.

It is worth learning about and dealing with our fear consciously. It is worth thinking about it: I am afraid. But what do I want to do about this fear? Do I let it prevent me from reaching my objectives? Or do I overcome this, I make myself aware of the fact that I am scared but I start off anyway?

Do I see change as a fearsome challenge or an exciting opportunity? Is it my fear or my will that guides me? 

How do I deal with change?

Life according to Csíkszentmihályi

Act as you can change the world, but laugh if you fail doing so – Csíkszentmihályi Mihály cites the famous Buddhist saying in his book entitled ‘Flow – the secret to happiness’, in which he answers the questions of Ingeborg Szöllösi.

The book (Mihaly Csíkszentmihalyi: Flow – der Weg zum Glück, Der Entdecker des Flow-Prinzips erklärt seine Lebensphilosophie, Herder Verlag 2012) was published by the German Herder publishing company and is not the same as the books published in Hungarian with similar titles.

Many people live as they have a lifelong ticket to reality. It makes them feel secure, and with this knowledge they go to work, they have lunch and they pay their taxes. They live according to controlled processes where nothing unexpected happens. Others who do not have the same ticket are addicted to a passion which might seem useless to others: they collect old stamps or they go fishing and they stand in the ice-cold water for hours without catching anything. It seems that these activities are good-for-nothing, still, they bring us closer to the experience of ecstasy, explains the author (page 16.).

Through the pages of the book we can get an insight into the childhood of Csíkszentmihályi. In the refugee camp in Italy, where he lived for a while together with his parents, he had to do different jobs already as a child. It was back then that he discovered that happiness does not depend on what we do, but on how we do it. We can find the challenge in everything: we can always strain after accomplishing our tasks better, faster or in a more inventive way. This way we can transform work into play and we can avoid being bored, which is a clear sign that we should change something (page 33.).

‘I do not want to end up as a character actor who can only play one well-defined role’. It is a great feeling to play one role well, but it is easy to get rusty and become addicted to the world we created, if we always play the same role in life as well. That is why it is important to always remain open and approach reality in a playful manner (page 37). What we need for playfulness is that we are not concerned with ourselves too much and we should not be afraid of becoming ridiculous (p. 61.).

What is an autotelic activity? In his book we can find the answer to this question as well. The word ‘autotelic’ is of Greek origin, ‘auto’ means self and ‘telos’ means objective. An autotelic activity is an activity having a purpose in itself, one whose objective is itself, something we do with pleasure just for the joy of the activity itself. While doing these activities we can live through the flow experience (page 149.). We can lose a lot if the reward for our work does not come from inside, but solely from external sources, says the author. In the chapter entitled ‘Work, play, exhilaration’ the author explains that work itself should also mean a reward. If our work does not recompense us, if we only work for money or an award, then sooner or later we will burn out (page 58.).

And this is not only theory, but practice as well. Csíkszentmihályi mentions the Patagonia clothes factory where they had already realized that work and play does not rule out, rather strengthen each other. The central office of the company is in a small town in California, next to the ocean. Approximately 100 people work in the office, in the lobby there is a huge clock and there are surf boards on the wall. When waves become 1 meter high, the clock tolls and all the employees can go outside surfing. The main message of the company’s philosophy is that it is not compulsory to work, everyone can freely decide if he/she wants to surf or work (page 65.).

The author introduces his principles of parenting in the book and also presents a new school model that functions very well according to him. He also discusses the disadvantages of the flow experience, as the experience of absorption has advantages and disadvantages as well.

I like the books of Csíkszentmihályi because they strengthen the faith in me that playing is permitted. The book has not been published yet in Hungarian but I already recommend it to everybody who would like to read about how life is according to Csíkszentmihályi in a lightsome and readable form.

De mi is az a coaching?

A közös munka elkezdése előtt azt szoktam kérni az érdeklődőktől, hogy olvassák el az alábbi összefoglalót, amely bemutatja, hogy mi a coaching, mi nem a coaching, és mire számíthat az érdeklődő a coaching folyamat során

A szöveg eredetileg a Pro Bona Coaching & Training Center (www.acoach.hu) honlapján jelent meg, ahol business coach képesítésemet szereztem.

  

"Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, és Ázsiában egyaránt kedvelt és sikeres - személyes - segítő, fejlesztő foglalkozás a coaching (ejtsd: kócsing), amely hasonlít a sportedző tevékenységéhez, onnan is az elnevezés. Ahogy a sportedző is személyre szólóan foglalkozik az egyes sportolókkal, vagy csapattagokkal, úgy a coach is ezt teszi. Mind az edző, mind a coach  alapvetően a személyes képességeket, erősségeket azonosítja és fejleszti, segítve a célok megfogalmazását, és a továbblendülést az elakadásokon, problémákon. Ugyanakkor, amint az edző, úgy a coach sem cselekszik a coaching során az általa segített, "edzett" személy helyett. Épp úgy, mint a sportban, ahol nagyon sokféle edzési megközelítést, módszert használnak, úgy a coachingban is sokféle irányzat, iskola, módszer létezik és működik. Az általunk alkalmazott - rendszerszemléletű - proaktív coaching egy integratív megközelítés. Abból indulunk ki, hogy minden szervezet és minden ember olyan egyedi, összetett rendszer, amely a legkülönfélébb, egymásra is reagáló belső és külső hatások erőterében működik.

A tudományos háttér és a tapasztalati tények (alapvetően a nagyszámú ügyfél visszajelzései) alapján megalapozottan lehet állítani, hogy van olyan rendszerszemlélet - a proaktív szemlélet - és arra építve vannak olyan coaching megközelítések, módszerek, amelyek a proaktív coaching során kitűzött célok tekintetében, az emberek nagy többségénél sikerre vezetnek. Az eredmények egyaránt megmutatkoznak a személyes erősségek, képességek fejlesztésében, a problémák megoldásában való elakadások megszüntetésében, a változásokhoz való sikeres alkalmazkodás (reziliencia), valamint a stressz- és kríziskezelésben való számottevő előrelépésben. A coachingot nálunk - jobb fordítás hiányában sokszor - életvezetési, illetve üzleti tanácsadásnak hívják.

A coaching nem tanácsadás

A magyar elnevezés azért nem túl szerencsés, mert  a coach a coaching során nem ad közvetlenül tanácsot, vagyis a szó hagyományos értelmében nem tanácsadó. Ráadásul az üzleti életben alkalmazott és/vagy a vezetők számára nyújtott business coaching, executive coaching sem életvezetési tanácsadás, (bár lehetnek ilyen elemei is). A közös elem mindegyik esetben maga az ember, hiszen mindenki saját tapasztalataiból tudja, hogy minden szervezet (legyen az család, munkaszervezet, egy sportegyesület vagy egy önkormányzat) működése döntően az emberi erőforrások minőségén, motiváltságán, elkötelezettségén múlik. Nem véletlen, hogy a coachingot először a vállalkozásoknál kezdték alkalmazni a vezetők, az egyes szervezeti egységek teljesítményének növelésére, és onnan terjedt el az élet többi területére. 

 

A coaching tehát nem terápia, bár pszichológusok is alkalmazzák, és a coaching során alkalmazott módszerek, illetőleg ezek alapjai is - részben - pszichológiai alapokon nyugszanak.  Azonban a coaching célja - és  a coach kompetenciája - nem a lelki betegségek, személyiség-, vagy magatartászavarok stb.  gyógyítása, hanem az egészséges, csak átmeneti nehézségekkel, problémákkal küzdő, vagy akár csak önmagukat egyes területeken fejleszteni kívánó  embereknek, szervezeteknek való segítségnyújtás. Ezért life, executive vagy business coachingra minden egészséges embernek és/vagy cégnek, szervezetnek szüksége lehet. Abban az esetben például, ha Ön adott feladatkörben, élethelyzetben, valamely fontos problémára hosszabb időn keresztül nem találja az igazán megfelelő, kielégítő megoldást.

A coaching folyamata

Proaktív coaching során a coaching, a mediáció és a mentoring legeredményesebb eszközeinek ötvözetét alkalmazzuk. Az említett eszközök speciális kombinációját alkalmazva - a célhoz és a rendelkezésre álló időkerethez igazodva - hatékonyan javítjuk a kapcsolat-, konfliktus- és probléma megoldási eredményességet. A coaching során nem próbáljuk felkutatni a problémákat előidéző - többnyire igen összetett és eltérően értelmezett - indítékokat, okokat, hanem a nem megfelelő gondolkozási-, döntési-, cselekvési folyamat felismerésére és megváltoztatására összpontosítunk.

A proaktív coaching folyamán a nehézségekre, problémákra - áttekinthető és egymáshoz illeszkedő - részegységekben keressük a megoldásokat:

• probléma feltárás: személyes konzultáció (tesztekkel, gyakorlatokkal);
• új életstratégia, életszemlélet, attitűd felépítése: az ügyfél által kívánt jövő (cél, eredmény) eléréséhez;
• készségfejlesztés: a különböző problémák "elég jó" megoldásához; 
• gyakorlás, visszacsatolás: a tesztidőszak ellenőrzése, az elért sikerek fel- és elismerése, a helyes viselkedésmintázatok elsajátítása.

• 1. Probléma feltárás

A problémára és annak a környezetére koncentrálva feltárjuk a szervezet, illetőleg a személy belső normáit, viselkedési-, döntési mintáit. Az elemzés során azonosítjuk a legfőbb diszfunkcionális, nemkívánatos normákat, megoldási mintákat, döntési folyamatkat, amelyek a megfelelő működést akadályozzák. A probléma feltárás visszajelzéssel zárul.

• 2. Új életstratégia, életszemlélet, attitűd felépítése

A kívánt eredmény eléréséhez, a probléma megoldásához vezető stratégia kialakításában egyenrangú félként vesz részt a segítséget kérő és a coach.

• 3. Készségfejlesztés

A problémák további megoldásának elősegítésére, a harmadik modul alkalmával a résztvevő megismerkedhet új megoldási mintákkal, megoldási folyamatokkal. Cél, hogy ezek az ismeretek készség szintre emelkedve beépüljenek a mindennapokba. Ezáltal a döntések gyorsabbá, biztosabbá válnak, a konfliktusok csökkennek.

• 4. Gyakorlás, visszacsatolás

A coaching tréning során a résztvevő tapasztalt vezető segítségével megtalált megoldásokat tesztelheti, valamint kiválasztja a legjobban működő megoldást. A coaching végére a módszer is elsajátítható.

A coaching folyamán a nem kielégítő működéshez vezető gondolkodási, cselekvési folyamatokat tárjuk fel, hogy segítsük az ügyfeleink valós szándékával megegyező változások előidézését. A coaching során tehát az adott szervezet-, személy illetőleg kapcsolat probléma megoldásának, választásainak diszfunkcionális működéséből eredő jelenbeli problémák megszüntetésére vállalkozunk. Ehhez a problémamegoldó gondolkodásban használt fogalmi keretek részleges újraépítésére van szükség a coach segítségével. Ezek kialakítása során a múlt elhagyása, a régi keretekből való kilépés hatása esetenként katartikus élményt, attitűdváltást okoz."

About the FISH! philosophy

Have you ever seen a flying fish? If not yet, then click here: 

http://www.youtube.com/watch?v=iGwo67vCh4U . 

No, we are not at a zoological exhibition: the film introduces the world famous FISH! theory.

Seattle, Pike Place fish market: we see cheerful, energetic fishmongers who are arranging special fish, crabs and octopuses. The dynamism of the place is fascinating from the first moment: the workers lively throwing fish to each other while reciting poems. They are joking and playing with the customers who obviously enjoy it. We see the lights of flashes everywhere, this is indeed a tourist attraction.

The owner of the place introduces himself as well. He explains that they started selling fish approximately ten years ago based on his own idea. Over the years more and more companies observed the model, these companies today use the Pike Place model to motivate their co-workers. In the next pictures we are in an office building at a company training where instead of the fishmongers the office workers are throwing fish to each other.

Stephen C. Lundin, Ph. D., Harry Paul and John Christensen created the world famous FISH! theory based on the model of the Pike Place fish market. What are the underlying principles of the FISH! theory?

FIRST PRINCIPLE: PLAY! The first principle encourages people to play a little bit at their workplace. We know from the work of Mihály Csíkszentmihályi that not only serious work can be useful, not at all! Work done playfully gives more satisfaction to the person who does it. The playfulness of the fishmongers might seem to be clowning to many people. But why should we be serious at a fish market?

SECOND PRINCIPLE: MAKE THEIR DAY! The message of the second principle is: involve your clients in the experience, make the encounter unforgettable for them! The experience of the clients obviously determines their satisfaction which has a good effect on business turnover as well: if the client leaves with a nice experience then most likely he will return.

THIRD PRINCIPLE: BE THERE! The third principle encourages us to effectively take part in the processes, not only physically. Pay our respect to the clients, make them feel that they are the most important! Be present, pay attention to them. Devotion is a good experience not only for the clients, but we will also enjoy our tasks more if we go at it hard.

FOURTH PRINCIPLE: CHOOSE YOUR ATTITUDE! According to the fourth principle we can choose our attitude in the morning just as we choose the clothes we wear. If we cannot change our workplace, our boss and our employees we can still decide by all means if we want to suffer due to the circumstances or we try to feel good as far as possible.

The FISH! theory is taught at company trainings in a number of countries all over the world including Hungary. The theory was elaborated in a book which is available in Hungarian.

In the book entitled FISH! we learn about the story of Mary Jane Ramirez who is given the task to turn a group of employees with low working morale, bad habits and low motivation into an effective and motivated group. In the story Mary Jane pays a visit to the Pike Place fish market and after she learns about the four principles of the FISH! theory she takes her colleagues to the market as well. During their common work they manage to apply the principles of the FISH! theory, they achieve the common goal and the story has a happy end.

The book has sold more than 3 million copies worldwide.

The FISH! theory is the recipe of success for many people but for others it only remains a colourful illusion. Most of the people believe in the approach according to which people have to suffer for a significant result, and that you should not mix playing and working.

However, everybody should take into account the energy level in the working environment. Is there a possibility for playing, are the colleagues present spiritually and do they give an uplifting or a depressive experience to each other and to the clients?

And now, guys, let's get back to our work, and have fun. If ten fishmongers can do it, definitely we can do it as well.

Hike coaching in Königsforst

It was raining the whole time in Cologne.

I was wondering what if the whole thing is cancelled, when five minutes after ten in the morning I was still loitering all by myself in Königsforst at the final stop of tram number 9. In a little while the others arrived as well and we started off.

The one-day long hike coaching was organized by a German coach, Ute Zumkeller with the title "Ideen in Bewegung bringen" (Put our thoughts in motion), and the location was Königsforst situated right next to Cologne. Three of us participated in the hike and as all three of us were coaches, so the hike felt like a small moving workshop.

On the way there I was reading Carl R. Rogers' book entitled 'On becoming a person' in which the author says that therapy (and the supporting trainings in general) is a human and unpredictable journey. Our hiking was also human and unpredictable: we got lost a few times, our shoes got wet, we tried to figure out the map together and all of us were happy when at the end of the day we found a restaurant. As it was raining we bumped into only a very few, determined runners, so under these circumstances we were able to listen only to our thoughts. 

It felt nice to be in the forest again, it felt good to leave the city behind.

We started our collective journey with a warm-up activity, afterwards with the leadership of our coach we used the ILP (Integrierte Lösungsorientierte Psychologie und Persönichkeitsentwicklung) technique to discuss questions which interested us. As the topic of the other participant was also professional growth, challenges and courage, it did not matter that instead of a private conversation we were discussing things in a small group. 

While hiking thoughts take wings easier, we see the situations back home much clearer, it seems sometimes that by the end of the day a few questions find answers spontaneously. 

It was a good experience that the relationship between the coach and the coachee can become really strong during a hike. Things learnt at the proactive coaching courses can be easily applied while being in the nature. Acting out the discussion between fear and courage was an illuminating talk.

I really appreciated that the one-day program did not pretend to be more or less than it actually was: a good hike at a beautiful place, an open and honest discussion with a sympathetic coach. During the day we also had some time for a little professional chit-chat. I learnt for example that a number of German states financially support the participants of coach trainings. I did not know that there are travel agencies which offer 1-week long hike coaching programs in a well-equipped monastery that has wellness facilities and offers bio food.

At the end of our hike we stopped in the drizzling rain, Ute got out his notes from his backpack and read us a tale. It was about two eaglets who were learning to fly. One of them is flapping its wings dauntlessly and strongly, goes at it hard and each time it falls back on the ground. The other one simply outspreads its wings and lets the wind pick it up. The first one is trying over and over again dauntlessly and strongly but always ends up on the ground. Finally, when – swooning from tiredness – it stops flapping and simply outspreads its wings, a sudden breeze elevates it up high.

When I got on the express train in the evening and headed home, I was still thinking about the two eaglets.

Kora esti kép. Beszámoló a júliusi túra coaching napról

Július huszonnyolcadikára negyven fokot ígértek, ami kicsit elbizonytalanította a kirándulás  résztvevőit: a legtöbb előzetes telefonos érdeklődés ugyanis a hőséggel kapcsolatban érkezett. Szerencsére egy héttel korábban már bejártuk a túra útvonalát, így felkészülten állíthattuk, hogy könnyű túráról van szó, a fák árnyékában haladunk, többnyire szintben.

A kirándulás a Pro Bona Coaching és Training Központ szabadtéri nyitott klubnapján belül valósult meg. Eleinte kicsit izgultam, mert mégiscsak ez volt az első csoportos túra coaching foglalkozás. Tíz perccel indulás előtt még nem is voltunk túl sokan, utána viszont minden beérkező villamosról leszállt egy-két túratársunk, így fél tizenegy körül már tizenhárman vágtunk neki az erdőnek.

A Hűvösvölgyből a Kék Túra jelzésén haladtunk a Fenyőgyöngye étteremig, onnan pedig ebéd után ugyanezen az úton visszafelé. A teljes túra hossza körülbelül tizenöt kilométer volt, amit kényelmes tempóban öt óra alatt terveztünk megtenni. Egy-egy helyen viszont annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy igencsak túlléptük a tervezett időkeretet.

Első tervezett megállónk a hűvösvölgyi repülőtér szélén volt. Repülőgépet láttunk magunk körül, amelyek vagy a földön álltak, vagy a hangárból álltak ki, vagy épp emelkedőben voltak az ég felé. A feladat az volt, hogy megvizsgáljuk: a magunkkal hozott terv mit csinálna, ha repülő lenne? A hangárban porosodna évek óta? Vagy már nekiláttunk leporolni? Esetleg felékszült az útra, és búgó motorokkal arra vár, hogy felszálljon?

Jókedvűen beszélgetve haladtunk a következő megállóig, ami egy útelágazódásnál volt. Kinek mit jelent az út során a választás? Milyen jelzésekre, milyen tanácsadókra támaszkodhatunk tervünk megvalósítása során? Itt hangzott el a túra számomra egyik legemlékezetesebb mondata is, miszerint a választás végülis csak akkor fontos, ha az ember egy kitűzött célt követ. Mert ellenkező esetben tulajdonképpen mindegy merre halad.

Az Árpád kilátónál csodálatos panoráma fogadott. Az előttünk elterülő várost szemlélve elgondolkoztunk azon, hogyan látjuk magunkat felülről? Hogyan viselkedünk, mit csinálunk megszokott életterünkben? És mit üzennénk az otthon maradt önmagunknak, ebből az emelkedett perspektívából?

A következő megállónk a Fenyőgyöngye étterem árnyékos terasza volt. Ebéd után elbúcsúztunk azoktól, akik a túra felétől busszal visszakanyarodtak. Mi, a többiek pedig újult erővel, felfrissülve vágtunk neki az előttünk álló kilométereknek. Jó alkalom volt ez arra is, hogy elgondolkozzunk: az életben, a terveink megvalósítása során hol állunk meg pihenni, hogyan töltekezünk? Hiszen csak akkor tudunk jól teljesíteni, há mi magunk is jól vagyunk, nemigaz?

Visszafelé mindenkinek megeredt a nyelve, vidám, tartalmas beszélgetések indultak coachingról, életről, élethelyzetekről. A résztvevőknek lehetőségük volt a jelen levő coachokkal is átbeszélni a kérdéseiket, és éltek is ezzel a lehetőséggel.

Utunkat a Hűvösvölgyi repülőtéren zártuk. Itt elméletileg felszálló gépeket kellett volna lássunk, viszont a légtér – talán a nagy meleg miatt – üres volt. Sebaj, a délelőtt látott szárnyaló gépekre gondolva megvizsgáltuk azt, hogy a mi gépünket, a mi tervünket, ki, mi segítségével húzhatjuk fel az ég, a megvalósítás felé? És mi az a lépés, amit már holnap megtehetünk ebbe az irányba?

Tartalmas, jó túra volt, vidám, nyílt emberekkel, amit a szervezők szerint hamarosan újabb kirándulás követ.

Ha magammal kell vinnem egy képet a túráról, akkor egy kora esti képet választok.

Elernyedten, de felpezsdült, élményekkel teli szívvel ülünk a Hűvösvölgyi villamosmegálló teraszán. Előttünk limonádés- és söröspoharak. Jókedvű, laza beszélgetés. Egy villamos épp beérkezik, egy másik épp elindul, boldogok vagyunk, a háttérben lemenőben a nap. Jó itt lenni, a túrának vége, mégsem akar senki elindulni hazafelé.

Túrázzunk együtt augusztusban is!

Megjelent a Proaktív Coaching blogon, 2013. augusztus 1-én